Biomassza
A biomasszáról röviden
A földi élet alapja, létünk elengedhetetlen forrása a Nap energiája. A fosszilis energiahordozók már több évtizede tárolják a napenergiát. A növények fotoszintézis útján a napfény energiáját kémiai energiává alakítják át, amely táplálék, élelem, nyersanyag, energiaforrás, stb. Így a növények, „mini naperőművek” mintájára fejlődnek.
Viszont a biomassza a növényeknél jóval tágabb fogalom. Magába foglalja egy adott élettérben jelenlévő összes élő és élettelen szerves anyagot, vagyis a növényzetet ( fitomassza ), az állatvilágot ( zoomassza ), az elhalt szervezeteket, és a szerves hulladékot is. Máshol e definíciót alkalmazzák: „a biomassza nem más, mint valamely élettérben egy adott pillanatban jelen lévő szerves anyagok és élőlények összesége”.
A biomassza a legősibb energiaforrás. Mióta az ősember feltalálta a tüzet azóta fával fűtünk, mely kb. a 17. századig jellemző volt és napjainkban is bőséggel állt rendelkezésre, ám az ipari forradalom vívmányai felváltották, kiszorították. A hazánkban megtermelhető biomassza egyre inkább alkalmas az import útján érkező fosszilis energiák kiváltására.
Biomassza típusok
- primer produkció: a növények által előállított szerves anyag mennyiség
- szekunder produkció: a növények elfogyasztásával az állattenyésztésben képződő fő- és melléktermékek
- tercier produkció: a feldolgozóiparból, valamint az emberi életműködésből származó energia
Az anyagok osztályozása
Energetikai célra a biomassza-alapanyagok széles köre használható, a tűzifától az olajos magvakon át a kukoricaszárig. A legnagyobb mennyiség a mezőgazdaságból származik. Az anyagok osztályozása szerint három típust különböztetünk meg aszerint, hogy fő termékről, melléktermékről vagy hulladékról van-e szó.
Főtermékek, pl. tűzifa, fás- vagy lágyszárú energiaültetvények, a biodízel alapanyagául szolgáló olajos magvak, a kukorica, mint bioetanol anyag, vagy a biotermelési cukorcirok. A főtermékek esetében a helyes stratégia az élelmiszer- és energiacélú biomassza termelés arányának optimalizálása, hisz ezek versenyben állnak egymással.
Melléktermékek, pl. szalma, kukoricaszár vagy a vágási hulladék esetében ökológiai, termőföld-védelmi szempontból merülnek fel. Az ideális megoldás az lenne, ha ezek visszakerülnének a talajba. Amennyiben a visszajuttatás előzetes kezelés nélkül történik, akkor a talaj nitrogénháztartása felborulhat. A „mennyi biomasszát szabad a mezőgazdaságilag művelt területekről lehozni” kérdésre megtalálni a választ azért fontos, mert elvileg 10 milliós nagyságrendben keletkeznek melléktermékek évente, és nem mindegy, hogy ennek 10-20 % vagy esetleg 50-60%-át lehet energiaforrásként felhasználni.
Az energetikai biomasszabázis részét képezik vagy képezhetik az egyes hulladékok is. Az energetikai hasznosítás biztosan jobb, mint a hulladékok lerakása pl. jobb a fűrész-, bútor-, malomipari hulladékokat eltüzelni, mint lerakóba vinni. Jobb a sertéstelepi hígtrágyát biogáz termelésre felhasználni, mint az élővizekbe engedni. Ugyanakkor arról vita alakul ki, hogy célszerű-e a kommunális szemétből egyes anyagokat feldolgozni újrahasznosítás céljából, pl. komposztálásra kiválasztani, vagy jobb a szemetet, úgy ahogy van eltüzelni.
Tüzelhető biomassza
Tüzelhető biomassza néven foglaljuk össze a tűzifát, az energetikai célra termesztett növényeket (energiafű, energianád, energiafűz stb.), fás szárú energia ültetvényeket, faipari hulladékokat, növénytermesztés melléktermékeit (dióhéj, napraforgóhéj, stb.).
Az alapanyag lehet eredeti felhasználási céllal előállított anyag (tűzifa),
Melléktermék:
- faapríték
- bálázott termék: szalma vagy kukoricaszár
- brikettek: fa, szalmabrikett stb.
- pellet: fa, szalma, napraforgóhéj stb.
Szilárd biomassza eltüzelése
A biomasszát alkotó szerves vegyületek bomlása széles hőfokskálán megy végbe. Egy folyamatos égésre alkalmas biomassza égésekor különböző szakaszokat különíthetünk el. Leegyszerűsítve úgy történik, hogy a gyújtótérben 135°C fölött megindul a szerves anyagok bomlása, majd éghető gázok és vízgőz keletkezik. A második szakaszban az éghető gázok égése közben pirolízisgázok keletkeznek. Ekkor oxigénszegény környezetben különböző gázok keletkeznek. 500-540°C körüli hőmérsékleten az anyag teljesen elgázosodik. A kigázosodás és az elgázosodás a parázságyban megy végbe.
Szilárd biomassza tüzelésére alkalmas berendezések: aprítéktüzelő kiskazánok, aprítéktüzelő nagyberendezések, kisüzemi kazánok, cserépkályhák, kandallók, darabosfa-tüzelők, bálatüzelők
A pelletről röviden
A tüzelési célra gyártott pelleteket összefoglalóan tűzipelletnek hívjuk.
Az előkészített alapanyagból nagy nyomáson történő préseléssel, rendszerint 6-8 mm átmérőjű, hengeres, 10-50 mm hosszúságú fűtőanyag készül. Ebben a formában a termék több tulajdonsága kedvezőbb, mint az alapanyagé. Könnyebben raktározható és szállítható, tisztább, de ami a legfontosabb, hogy ezzel az eljárással szabályozhatóbbá válik a szilárd tüzelőanyaggal történő fűtés. Az ily módon „folyékonnyá” tett szilárd tüzelőanyag adagolhatósága közelít a gáz és a folyékony halmazállapotú fűtőanyagokéhoz. Mindezen jellemzőkkel közel olyan kényelemmel fűthetünk, vagy juthatunk meleg vízhez, mint a gázzal történő tüzeléskor.
Lényeges tulajdonsága, hogy környezetbarátabb más fosszilis tüzelőanyaghoz képest, mivel elégetésekor csak annyi CO2 szabadul fel, amennyit a növény élete során megkötött (CO2-semleges).
Sok előnyös tulajdonságából érdemes még kiemelni, hogy minden más fosszilis tüzelőanyaghoz képest olcsóbb. Sok viszonyszámról olvashatunk, hogy mennyivel olcsóbb a pellettel történő fűtés a gázhoz képest, de a „legpesszimistább” megállapítások is minimum 25%-ról szólnak.
A pelletet fűtőanyagként az 1900-as évek elején már használták az amerikai kontinensen, Európába körülbelül 20-25 éve jelent meg, de mára az egész világon elterjedt. Közkedveltségének forrása, hogy a pellet egy megújuló és újrahasznosított energiaforrás, nem szennyezi a környezetet. Előállítására rengeteg gyár alakult világszerte, forgalmazása biztosított.
A brikettről röviden
Brikettnek nevezzük az 50 mm vagy ennél nagyobb kör, négyszög, sokszög, vagy egyéb profilú tömörítvényeket, melyeket mező- és erdőgazdasági melléktermékekből állítanak elő.
A tüzelési célra alkalmas biobrikett legfőbb jellemzője a nagy sűrűség, tömörség (1–1,3 g/cm3), melyet 800 bar-nál (800 kg/cm2-nél) nagyobb nyomással lehet elérni.
Fabrikett: A tűzifa égésével ellentétben nem lángol folyamatosan, hanem a kezdeti lángolásból nagy energiájú izzásba megy át. Ráadásul a fabrikett fűtőértéke is nagyobb, mint a tűzifáé! Egyszerű és helytakarékos tárolása számos előnyt nyújt a tűzifával szemben.
A fabrikett a gázzal szemben megújuló forrásnak számít! Hamuja minimális a tűzifához képest, és mivel semmilyen káros anyagot nem tartalmaz, komposztálásra is alkalmas. (0.7-1,5% hamutartalom)
A fa brikett fűtőértéke = 18 MJ / kg
Faaprítékról röviden
Az apríték fából, faaprító géppel előállított szemcsés anyag. A klasszikus faalapú biomassza egyik tipikus változata. Mérete, minősége, összetétele alapvetően függ az alapanyagának minőségétől. Az apríték mint ipari alapanyag az egész világon ismert, nagy mennyiségben termelt, értékes ipari termék.
Az energetika (erőművek, fűtőművek, kazánok) mellett a faipar, lap-lemezipar, a papíripar és a műanyagipar is széles körben felhasználja. A fa, mint megújuló innovatív anyag, a jövőben még nagyobb teret fog kapni a fenntartható gazdasági modellekben.
Egy kilogramm közepes nedvességtartalmú faapríték fűtőértéke körülbelül 10 MJ.
A mezőgazdasági melléktermékről röviden
Mezőgazdasági melléktermékek: növénytermesztés, állattenyésztés, valamint a kiegészítő tevékenységek (mezőgazdasági iparok) hulladékai.
Tüzelési célra a szántóföldi és erdőgazdasági melléktermékek ill. hulladékok egyaránt hasznosíthatóak. A szántóföldi növénytermesztés melléktermékei közül a különböző gabonafélék szalmája, a kukoricacsutka, kukoricaszár, valamint néhány egyéb növény szármaradványa használható fel tüzelési célokra is. Az ültetvények melléktermékei közül a szőlővenyige és a gyümölcsfanyesedék jöhet számításba, valamint erdőgazdaságokban, fatelepeken, fafeldolgozó üzemekben keletkező, további felhasználásra már alkalmatlan fahulladékok, faapríték, fűrészpor.
A biomasszáról röviden
A földi élet alapja, létünk elengedhetetlen forrása a Nap energiája. A fosszilis energiahordozók már több évtizede tárolják a napenergiát. A növények fotoszintézis útján a napfény energiáját kémiai energiává alakítják át, amely táplálék, élelem, nyersanyag, energiaforrás, stb. Így a növények, „mini naperőművek” mintájára fejlődnek.
Viszont a biomassza a növényeknél jóval tágabb fogalom. Magába foglalja egy adott élettérben jelenlévő összes élő és élettelen szerves anyagot, vagyis a növényzetet ( fitomassza ), az állatvilágot ( zoomassza ), az elhalt szervezeteket, és a szerves hulladékot is. Máshol e definíciót alkalmazzák: „a biomassza nem más, mint valamely élettérben egy adott pillanatban jelen lévő szerves anyagok és élőlények összesége”.
A biomassza a legősibb energiaforrás. Mióta az ősember feltalálta a tüzet azóta fával fűtünk, mely kb. a 17. századig jellemző volt és napjainkban is bőséggel állt rendelkezésre, ám az ipari forradalom vívmányai felváltották, kiszorították. A hazánkban megtermelhető biomassza egyre inkább alkalmas az import útján érkező fosszilis energiák kiváltására.
Biomassza típusok
- primer produkció: a növények által előállított szerves anyag mennyiség
- szekunder produkció: a növények elfogyasztásával az állattenyésztésben képződő fő- és melléktermékek
- tercier produkció: a feldolgozóiparból, valamint az emberi életműködésből származó energia
Az anyagok osztályozása
Energetikai célra a biomassza-alapanyagok széles köre használható, a tűzifától az olajos magvakig, a hígtrágyától a kukoricaszárig. A legnagyobb mennyiség a mezőgazdaságból származik. Az anyagok osztályozása szerint három típust különböztetünk meg aszerint, hogy fő termékről, melléktermékről vagy hulladékról van-e szó.
Főtermékek, pl. tűzifa, fás- vagy lágyszárú energiaültetvények, a biodízel alapanyagául szolgáló olajos magvak, a kukorica, mint bioetanol anyag, vagy a biotermelési cukorcirok. A főtermékek esetében a helyes stratégia az élelmiszer- és energiacélú biomassza termelés arányának optimalizálása, hisz ezek versenyben állnak egymással.
Melléktermékek, pl. szalma, kukoricaszár vagy a vágási hulladék esetében ökológiai, termőföld-védelmi szempontból merülnek fel. Az ideális megoldás az lenne, ha ezek visszakerülnének a talajba. Amennyiben a visszajuttatás előzetes kezelés nélkül történik, akkor a talaj nitrogénháztartása felborulhat. A „mennyi biomasszát szabad a mezőgazdaságilag művelt területekről lehozni” kérdésre megtalálni a választ azért fontos, mert elvileg 10 milliós nagyságrendben keletkeznek melléktermékek évente, és nem mindegy, hogy ennek 10-20 % vagy esetleg 50-60%-át lehet energiaforrásként felhasználni.
Az energetikai biomasszabázis részét képezik vagy képezhetik az egyes hulladékok is. Az energetikai hasznosítás biztosan jobb, mint a hulladékok lerakása pl. jobb a fűrész-, bútor-, malomipari hulladékokat eltüzelni, mint lerakóba vinni. Jobb a sertéstelepi hígtrágyát biogáz termelésre felhasználni, mint az élővizekbe engedni. Ugyanakkor arról vita alakul ki, hogy célszerű-e a kommunális szemétből egyes anyagokat feldolgozni újrahasznosítás céljából, pl. komposztálásra kiválasztani, vagy jobb a szemetet, úgy ahogy van eltüzelni.
Tüzelhető biomassza
Tüzelhető biomassza néven foglaljuk össze a tűzifát, az energetikai célra termesztett növényeket (energiafű, energianád, energiafűz stb.), fás szárú energia ültetvényeket, faipari hulladékokat, növénytermesztés melléktermékeit (dióhéj, napraforgóhéj, stb.).
Az alapanyag lehet eredeti felhasználási céllal előállított anyag (tűzifa),
Melléktermék:
- faapríték
- bálázott termék: szalma vagy kukoricaszár
- brikettek: fa, szalmabrikett stb.
- pellet: fa, szalma, napraforgóhéj stb.
Szilárd biomassza eltüzelése
A biomasszát alkotó szerves vegyületek bomlása széles hőfokskálán megy végbe. Egy folyamatos égésre alkalmas biomassza égésekor különböző szakaszokat különíthetünk el. Leegyszerűsítve úgy történik, hogy a gyújtótérben 135°C fölött megindul a szerves anyagok bomlása, majd éghető gázok és vízgőz keletkezik. A második szakaszban az éghető gázok égése közben pirolízisgázok keletkeznek. Ekkor oxigénszegény környezetben különböző gázok keletkeznek. 500-540°C körüli hőmérsékleten az anyag teljesen elgázosodik. A kigázosodás és az elgázosodás a parázságyban megy végbe.
Szilárd biomassza tüzelésére alkalmas berendezések: aprítéktüzelő kiskazánok, aprítéktüzelő nagyberendezések, kisüzemi kazánok, cserépkályhák, kandallók, darabosfa-tüzelők, bálatüzelők
A pelletről röviden
A tüzelési célra gyártott pelleteket összefoglalóan tűzipelletnek hívjuk.
Az előkészített alapanyagból nagy nyomáson történő préseléssel, rendszerint 6-8 mm átmérőjű, hengeres, 10-50 mm hosszúságú fűtőanyag készül. Ebben a formában a termék több tulajdonsága kedvezőbb, mint az alapanyagé. Könnyebben raktározható és szállítható, tisztább, de ami a legfontosabb, hogy ezzel az eljárással szabályozhatóbbá válik a szilárd tüzelőanyaggal történő fűtés. Az ily módon „folyékonnyá” tett szilárd tüzelőanyag adagolhatósága közelít a gáz és a folyékony halmazállapotú fűtőanyagokéhoz. Mindezen jellemzőkkel közel olyan kényelemmel fűthetünk, vagy juthatunk meleg vízhez, mint a gázzal történő tüzeléskor.
Lényeges tulajdonsága, hogy környezetbarátabb más fosszilis tüzelőanyaghoz képest, mivel elégetésekor csak annyi CO2 szabadul fel, amennyit a növény élete során megkötött (CO2-semleges).
Sok előnyös tulajdonságából érdemes még kiemelni, hogy minden más fosszilis tüzelőanyaghoz képest olcsóbb. Sok viszonyszámról olvashatunk, hogy mennyivel olcsóbb a pellettel történő fűtés a gázhoz képest, de a „legpesszimistább” megállapítások is minimum 25%-ról szólnak.
A pelletet fűtőanyagként az 1900-as évek elején már használták az amerikai kontinensen, Európába körülbelül 20-25 éve jelent meg, de mára az egész világon elterjedt. Közkedveltségének forrása, hogy a pellet egy megújuló és újrahasznosított energiaforrás, nem szennyezi a környezetet. Előállítására rengeteg gyár alakult világszerte, forgalmazása biztosított.
A brikettről röviden
Brikettnek nevezzük az 50 mm vagy ennél nagyobb kör, négyszög, sokszög, vagy egyéb profilú tömörítvényeket, melyeket mező- és erdőgazdasági melléktermékekből állítanak elő.
A tüzelési célra alkalmas biobrikett legfőbb jellemzője a nagy sűrűség, tömörség (1–1,3 g/cm3), melyet 800 bar-nál (800 kg/cm2-nél) nagyobb nyomással lehet elérni.
Fabrikett: A tűzifa égésével ellentétben nem lángol folyamatosan, hanem a kezdeti lángolásból nagy energiájú izzásba megy át. Ráadásul a fabrikett fűtőértéke is nagyobb, mint a tűzifáé! Egyszerű és helytakarékos tárolása számos előnyt nyújt a tűzifával szemben.
A fabrikett a gázzal szemben megújuló forrásnak számít! Hamuja minimális a tűzifához képest, és mivel semmilyen káros anyagot nem tartalmaz, komposztálásra is alkalmas. (0.7-1,5% hamutartalom)
A fa brikett fűtőértéke = 18 MJ / kg
Faaprítékról röviden
Az apríték fából, faaprító géppel előállított szemcsés anyag. A klasszikus faalapú biomassza egyik tipikus változata. Mérete, minősége, összetétele alapvetően függ az alapanyagának minőségétől. Az apríték mint ipari alapanyag az egész világon ismert, nagy mennyiségben termelt, értékes ipari termék.
Az energetika (erőművek, fűtőművek, kazánok) mellett a faipar, lap-lemezipar, a papíripar és a műanyagipar is széles körben felhasználja. A fa, mint megújuló innovatív anyag, a jövőben még nagyobb teret fog kapni a fenntartható gazdasági modellekben.
Egy kilogramm közepes nedvességtartalmú faapríték fűtőértéke körülbelül 10 MJ.
A mezőgazdasági melléktermékről röviden
Mezőgazdasági melléktermékek: növénytermesztés, állattenyésztés, valamint a kiegészítő tevékenységek (mezőgazdasági iparok) hulladékai.
Tüzelési célra a szántóföldi és erdőgazdasági melléktermékek ill. hulladékok egyaránt hasznosíthatóak. A szántóföldi növénytermesztés melléktermékei közül a különböző gabonafélék szalmája, a kukoricacsutka, kukoricaszár, valamint néhány egyéb növény szármaradványa használható fel tüzelési célokra is. Az ültetvények melléktermékei közül a szőlővenyige és a gyümölcsfanyesedék jöhet számításba, valamint erdőgazdaságokban, fatelepeken, fafeldolgozó üzemekben keletkező, további felhasználásra már alkalmatlan fahulladékok.
